urológia-andrológia-uroonkológia

Prosztatarák XVII. – Szövettani vizsgálat 1.

A prosztatarák diagnosztikája részeként elvégzett prosztata tűbiopszia során vett szövetminták feldolgozása és értékelése patológus feladata. A biopsziás szövethengereket formalinban fixálják, beágyazzák, majd hematoxilin-eozinnal festett metszeteket készítenek belőlük. Szükség esetén immunhisztokémiai vizsgálatok (prosztata specifikus antigén, nagy molekulasúlyú cytokeratin, chromogranin A) is történnek.

Prosztatarák XV. – prosztata biopszia 2.

A transzrektális prosztata biopszia viszonylag veszélytelen, ám kétségtelenül invazív beavatkozás. A beavatkozás során a prosztata punkcióját végezzük, a vérzésveszély miatt a beavatkozás előtt az orális antikoagulánsok felfüggesztése szükséges. A trombocita aggregáció gátló gyógyszerek (aspirin, clopidogrel) kihagyása is javasolt biopszia előtt.

Prosztatarák XIV. – prosztata biopszia 1.

A prosztatarák diagnózis kimondásának elengedhetetlen feltétele a kórszövettani vizsgálattal történő kimutatás. Ennek birtokban kezdhetünk csak bele a kezelésbe. A szövettani eredmény segíti a választandó kezelés eldöntését, valamint a betegség várható kimenetelének megítélését.

Prosztatarák XIII. – diagnosztika

A prosztatarák diagnosztikája időrendileg két lényegesen eltérő szakaszra osztható. Az első szakaszban a fizikális vizsgálat, laboratóriumi vizsgálatok, képalkotó eljárások során felmerülő prosztatarákot kórszövettani vizsgálattal igazoljuk. A második szakaszban pedig a betegség súlyosságát, kiterjedését határozzuk meg, azaz stádium meghatározást (staging) végzünk.

Prosztatarák IX. – PCA3 (1. rész)

A prosztatarák sajátsága, hogy a riasztó, a beteget az orvoshoz mozgósító tünetek, illetve a prosztatarákra utaló, daganat specifikus tünetek a betegség előrehaladott stádiumaiban jelentkeznek. Ilyenkor kuratív kezelésre (radikális prosztatektómia, sugárkezelés) sajnos nincs lehetőség.