urológia-andrológia-uroonkológia

A prosztata specifikus antigén a prosztatarák szűrésén és diagnosztikáján kívül a betegség követésben is fontos szerepet játszik. Az alacsony kockázatú prosztatarák viselkedése lehetővé teszi, hogy invazív, a beteg életminőségét rontó, szövődmények kockázatával járó kezelések helyett a beteg aktív megfigyelését (wait and see, watchfull waiting) végezzük.

A PSA önmagában nem elég a prosztatarák igazolására, sőt a prosztata biopszia szükségességét sem tudjuk eldönteni pusztán a PSA szérumszintjének ismeretével. A specificitás és szenzitivitás javítása érdekében a klinikai gyakorlatban számos PSA modalitást vizsgálhatunk. Ezek segítségével csökkenthetjük az álnegatív és álpozitív esetek számát.

Vizsgálatunk célja az volt, hogy varicolectomia után meghatározzuk a javuló termékenységi mutatókkal összefüggő hormonális vagy biokémiai markereket – különös tekintettel a nitrogén-oxidra - olyan, klinikailag tapintható bal oldali varicocelével rendelkező betegekben, akik esetében nem szerepelt infertilitás a kórelőzményben.

A prosztata specifikus antigén a prosztata acináris és duktális mirigyhámsejtjei által termelt kallikrein csoportba tartozó szerin proteáz. Az ejakulátum elfolyósodásáért felelős, ezzel elősegíti a spermiumok mozgását, megkönnyíti a fogamzást. Először 1971-ben mutatták ki az ondóból. A szérumban is kimutatható, szabad és alfa1-antikimotripszinnel (ACT) vagy macroglobulinnal (MG) kötött formában kering. Prosztatarák fennállása esetén általában emelkedett a szérumszintje. Felfedezése forradalmasította a prosztatarák szűrését, diagnosztikáját és követését.

A Rush Egyetem Klinikai Központjának kutatói szerint a medencefenék izmait erősítő gyakorlatok végzése, valamint ehhez kapcsolódó egészségneveléssel segíteni lehet a vizelettartási problémáktól szenvedő idősebb nőkön.

Mivel a prosztatarák a fejlett országok egyik leggyakoribb rosszindulatú daganata és a rák okozta halálozási listán is előkelő helyen szerepel, továbbá nincsenek specifikus, csak rá jellemző tünetei, kézenfekvő az igény a korai kiszűrésére. Mint minden rosszindulatú daganatnál, itt is érvényes az a tétel, hogy minél hamarabb sikerül eljutni a diagnózishoz, minél kisebb tumor massza, minél kevesebb malignus sejt van jelen, annál nagyobb esély van a gyógyulásra.

A fejlett országokban a prosztatarák a második leggyakrabban diagnosztizált rosszindulatú daganat, és a harmadik helyen szerepel a daganat okozta halálozások közt. Európában évente 190.000 új esetet diagnosztizálnak és 80.000 a tumorspecifikus halálesetek száma. A magyarországi új esetek száma 3000-4000 évente. A prosztatarák kialakulásában a következő tényezők játszanak szerepet jelenlegi ismereteink szerint: hormonális tényezők, genetikai faktorok, környezeti hatások.

Annak értékelése, hogy a korábbi, prosztata carcinoma szűrésére vonatkozó klinikai vizsgálatok szempontjából a prosztata specifikus antigén (PSA) teszt megfelel-e az elvárt validáló standardoknak.

Amennyiben a vizeletelvezető rendszerben lévő kő aktív eltávolítása indokolt, a nem invazív extrakorporális lökéshullám kezelés vagy műtétes eljárások jönnek szóba.

Ha a húgyútakban elhelyezkedő kő spontán kiürülésének valószínűsége kicsi (a kő átmérője meghaladja a 6-7 mm-t), ha a gyógyszeres kezelés ellenére 2-3 napon túl is fennáll a vesekólika, ha romlik a vesefunkció, a kő aktív eltávolítása indokolt.

A húgyúti kőbetegség gyógykezelése a következő elemeket foglalja magába: Fájdalomcsillapítás (görcsoldás), szintén fájdalomcsillapítási céllal illetve a súlyos szövődmények megelőzése céljából végzett vizeletelterelés (vizeletdeviácó), spontán kőürülést elősegítő lépések (kőelhajtás), a kövek perkután, vagy orális úton bejuttatott szerekkel történő feloldása (kőoldás), és a húgyutakban elhelyezkedő kő aktív eltávolítása (kőeltávolítás).

Napjainkban, az urológiai gyakorlatban a vese ultrahangvizsgálata a fizikális vizsgálat része. A húgyúti kőbetegség diagnosztikai algoritmusában a következő eljárások jönnek szóba mellette: natív vese röntgenfelvétel, spirál CT vizsgálat, illetve ezek kontrasztanyaggal kombinált típusai.

A képalkotó eljárások közül az ultrahang vizsgálat a kőbetegségek diagnosztikájában alapvető fontosságú, a fizikális vizsgálat meghosszabbításának tekinthető. Alapvizsgálat, minden egyéb képalkotó eljárás előtt kell elvégezni.