pszichiátria

Bár szkizofréniában a szorongás tünetek jelenlétét már igen régen felismerték, a szorongásos tünetek vagy tünetegyüttesek konceptualizálása azonban még nem megoldott. Ennek a legfőbb oka az lehet, hogy a szkizofréniával komorbid szorongásos zavarok és a pszichózisnak tulajdonítható szorongásszerű tünetek közötti határt igen nehéz meghúzni.

Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában IV.

Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában III.

Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában II.

Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában I.

Seignourel és munkatársai a „szorongás demenciában” kifejezést javasolják a demens betegeknél jelentkező szorongásos tünetegyüttes elnevezésére. Bár első ránézésre magától értetődőnek tűnik az, hogy ez mit takarhat, cikkükben alaposan körbejárják a pontos definiálást nehezítő tényezőket, és felhívják a figyelmet arra, hogy mely területeken szükséges még bizonyítékokat gyűjteni a jelenség mibenlétének pontosabb tisztázására.

Seignourel és munkatársai áttekintő tanulmányukban a demenciában szenvedő betegek szorongásának jellemzőit vizsgálva további 3 kérdésre kereste a választ.

A jelenlegi diagnosztikus útmutatók kevés támpontot nyújtanak azzal kapcsoltban, hogy vajon a szorongásos tünetek egy, a demenciától független, másik mentális zavart jeleznek-e, vagy pedig a demencia közvetlen fiziológiai hatásaiként magyarázhatók. E dilemma megoldásával a kutatók több irányból is próbálkoznak.

Az elmúlt 20 évben egyre növekvő számú tanulmány vizsgálta a demenciához társuló viselkedéses és neuropszichiátriai problémák gyakoriságát. Egészen a legutóbbi időkig azonban a demenciában előforduló szorongásos tüneteknek kevés figyelmet szenteltek annak ellenére, hogy a szorongás elég gyakori ebben a populációban: a szorongásos zavarok gyakoriságát 5-21%-ra, míg a szorongásos tünetekét 8-71%-ra becsülik a különböző tanulmányokban.

A „szorongás/agresszió dominálta depresszió” (anxiety/aggression-driven depression) a depresszió egy olyan sajátos alcsoportja, ahol a vezető probléma nem a hangulat szabályozásának zavara, hanem a szorongás és az agressziószabályozás diszfunkciója.

Hermann M. Van Praag holland szerző a Maastricht Egyetemről a depresszió egy új alcsoportját különítette el munkáiban (2001), amit „szorongás/agresszió dominálta depresszió”-nak (anxiety/aggression-driven depression) nevezett el. Jelen ismertetésünkben áttekintjük ennek a sajátos depresszió-altípusnak a fogalmát, klinikai jellemzőit, illetve a létét alátámasztó bizonyítékokat.

A homicidium-szuicidium (H+S) általános kifejezés arra a jelenségre, amikor ugyanazon személy homicidiumot, majd utána szuicidiumot követ el. A jelenség megértésének fontossága több okból is sürgető. Egyrészt, mert a leggyakrabban partnerkapcsolatban vagy családon belül történik. Másrészt, mivel általában több áldozata van, ezért sok emberre gyakorol jelentős érzelmi hatást. Mindezek ellenére bár külön a homicidiummal és a szuicidiummal sok kutatás foglalkozik, a H-S jelenségéről sokkal kevesebb tudásunk van. Ezeket foglalta össze Marieke Liem áttekintő tanulmányában.

A homicidium-szuicidium (H-S) ritkább formái közé számítanak a családon kívülre (barátok, ismerősök, szobatársak ellen) irányuló, illetve a családon belül a szülő és a testvér ellen irányuló esetek. Az előbb említett kategórián belül a média által túlhangsúlyozott „ámokfutások” – pl. iskolai bosszúállások - aránya igen csekély.