klinikai onkológia

A (oki és tüneti) daganatellenes kezelés fejlődése, a mind hosszabb terápiás időtartamok, a csontvelő-átültetés lehetőségével járó beavatkozások egyre inkább igénybe veszik (Ref.: végül biztonságos punkcióra, kezelésre lehetetlenné teszik, egészségkárosodás, emiatt kárigény veszélyével járóvá teszik) a perifériás vénák sorozatos szúrását, s így a tartós véna-biztosítás a betegek életminőségének fontos eszközévé vált.

Bár ritka, a hypertrophiás osteoarthropathia (HPOA) furcsa, ezért igen emlékezetes szindróma, mely a tüdőrák kísérője lehet.

Az mTOR („emlős rapamicin-célpont” – mammalian target of rapamycin) kulcsfontosságú szerin-treonin-kináz, amelynek aktivitása számos humán daganat esetén közismerten fokozott.

Az ösztrogén-recetor (ER) pozitív emlőtumor kiújulásának kockázatát jelző három különböző módszer összehasonlításakor a kutatók megállapították, hogy kizárólag az emlőtumor index (BCI- hét tumor-specifikus gén expresszióján alapuló biomarker) azonosítja pontosan azokat a betegeket, akiknél a tamoxifen vagy anastrozole (egy aromatáz inhibitor) terápia után 5 évvel továbbra is fennáll a kiújulás lehetősége. A BCI-t másik két prognosztikai teszttel összehasonlító tanulmány a Lancet Oncology online kiadásában olvasható.

A végbélrákban szenvedő betegek klasszikus kezelése a rectum-exstirpatio és az azt követő obszerváció volt. A tumor-kontrollban az első nagy lépést a záróizom-megtartó műtétek mellett a teljes mesorectum-exstirpatio jelentette, amivel a lokális kiújulás gyakoriságát 30-40%-ról 20% körülire lehetett csökkenteni.

Az Amerikai Egyesült Államok gyógyszerügyi hatóságának (FDA = „Food and Drug Administration”) Onkológiai Gyógyszer-tanácsadó Bizottsága (ODAC = “Oncologic Drugs Ad-visory Committee”) elutasította a tivozanib (tiv) alkalmazását áttétes vesesejtes rákban.

Az iKnife kísérleti sebészkés pontosan képes azonosítani a rákos szöveteket, amint az orvos átvágja azokat, ezáltal potenciálisan lerövidítheti az ablasticus tumor műtéteket.

2012-ben az Amerikai Egyesült Államokban 17 460, világszerte 482 000 nyelőcsőrákos esetet diagnosztizáltak, s 15 070 (illetve 407 000) beteg halt meg.

Az agresszív és recurraló lymphoma egy új kezelési protokollját ismertették a Society of Nuclear Medicine and Molecular Imaging 2013-as éves találkozóján, mely az intenzív kemoterápiát radioimmunoterápiával (RIT) ötvözi.

A menopauzális hormonpótlás (HRT = hormone replacement therapy) több vizsgálat szerint egészséges nőbetegeken fokozza az emlőrák kockázatát (Referáló: egyéb kórképek rizikója mellett).

A korai stádiumban lévő, ösztrogénreceptor-pozitív (ER+) emlőtumoros nők számára az 5 éven át tartó tamoxifen kezelés bizonyítottan csökkenti a relapszus és a mortalitás kockázatát a diagnózist követő első 15 évben.

Korszerű sugárterápiás technikákat és szereket alkalmazva a technikailag rezekábilis, de egyéb okból inoperábilis nem kissejtes tüdőrákos betegek (NSCLC = non small-cell lung can-cer) ötéves túlélése definitív sugárkezeléssel (Ref.: vagy kemoterápiát is adva, definitív radiokemoterápiával) 15 % körüli.

Az agyi áttétek „rövid időfaktorú” tumoros manifesztációk, ezért gyors döntés szükséges az aktív kezelés vagy a tüneti terápia között.