klinikai onkológia

A rákkutatás terén a közelmúltban ismét reflektorfénybe került az évtizedekig elhanyagolt területnek számító metabolizmus vizsgálata. Mina Bissel, a Berkeley Egyetem kutatója kimutatta, hogy az oxigén jelenlétében történő glükóz metabolizmus, az aerob glikolízis fokozódása, nem a malignus sejtek cancerosus aktivitásának egy következménye, hanem maga a cancerosus esemény.

A nem kolorektális tumorok izolált májáttétei ritkák. A szerzők közleményükben külön tárgyalják a neuroendokrin tumorokat és összevonva a többi daganatot.

A bevacizumab az ér-újdonképződést gátló monoklonális antitest, melynek mellékhatásait (főleg gyomor-bélrendszeri perforációk, tromboembóliás események, hipertónia és sebgyógyulási zavarok) eleinte a klinikai vizsgálatokból ismertük, s megfelelő beteg-kiválasztással csökkentettük kockázatukat.

A JAMA Otolaryngology-Head & Neck Surgery hasábjain publikált új tanulmány szerint a pajzsmirigyrák incidenciájának növekedése nem a betegség, hanem a diagnózis gyakoriságának fokozódásával magyarázható.

Az áttétes kolorektális rákokban (metastatic colorectal cancer = mCRC) a máj az áttétek leggyakoribb helye, a betegek 20%-ában alakul ki a kórlefolyás során disszemináció, s ennek 80%-a hepatikus.

A WHO Nemzetközi Rákkutatási Ügynökségének (IARC) néhány hete közzétett jelentése szerint jelentősen – 14 millióról 22 millióra - növekedhet az új daganatos betegek száma 2025-re, így a daganatos halálozás jelenti ma az egyik legnagyobb problémát világszerte. A nemzetközi adatok alapján a daganatos betegségek egyharmada gyógyítható lenne az időben történő diagnosztizálással és a megfelelő kezeléssel. Éppen ezért a várakozási idő minimalizálása, a magas szintű gyors, pontos és korai diagnózis valamint az ezt követő megfelelő kezelés kulcsfontosságúak a halálozás csökkentésében ¹. (x)

A biszfoszfonát kezelés jelenlegi gyakorlatunk szerint elengedhetetlen a csontrendszeri események („sceletal related evenst” = SRE: patológiás törés, csigolya-kompresszió, sebészi intervenció, csontok palliatív sugárkezelése) elkerülésében.

Az Amerikai Klinikai Onkológus Társaság (ASCO) ajánlása szerint az új beteggel találkozó onkológusoknak a családi kórtörténetről, különösen az első és másodfokú rokonokat érintő rákos megbetegedésekről is ki kell kérdezniük a beteget. A szervezet javaslatát a Journal of Clinical Oncology online kiadása közölte.

Az emlőrákos betegek sugárkezelése után kialakuló azonos oldali felső végtagi nyirokpangás (limfödéma) néha unduláló, de irreverzibilis mellékhatásként jelentkezik, és a betegek életminőségét rontja. A szerzők vizsgálatának célja azoknak a sugárkezeléssel összefüggő kockázati tényezőknek a feltárása volt, melyek a nyirokpangáshoz vezetnek.

A szerzők „kis konszenzus” igényével vizsgálták az MR (mágneses rezonancia) vizsgálat (vagy Magnetic Resonance Imaging, s ekkor rövidítése MRI; a lényegen nem változtat, csak egy kis egyértelműsítés kedvéért jegyzem meg) értékét az emlőrák műtét előtti kivizsgálásában.

Férfiakban a prosztatarák a leggyakoribb nem-bőreredetű daganat, mely világszerte a hatodik, az Amerikai Egyesült Államokban a második helyen áll a tumoros halálozás sorrendjében.

Maximilian de Stoll, bécsi sebész ismertette elsőként 1772-ben az epehólyag rákját. Több mint két évszázaddal később a kezelés ugyanolyan nehéz és az előrehaladott betegségben a prognózis ugyanolyan rossz, mint az ő korában volt.

A Nature Communications kanadai kutatók által kifejlesztett matematikai modellről számol be, mely előre jelzi, hogy a különböző kezelések és genetikai módosítások hogyan járulnak hozzá ahhoz, hogy az onkolotikus vírusok legyőzzék a rákos sejtek virális infekcióval szembeni természetes védelmét.