Cyranowski és munkatársai a cikksorozat előző részében említett strukturált klinikai interjúban (Structured Clinical Interview for Separation Anxiety Symptoms, SCI-SAS) a következő kérdéseket alkalmazták a felnőttkori szeparációs szorongás egyes tüneteinek felderítéséhez.
Klinikai esettanulmányok alapján a szeparációs szorongást külön entitásként kell kezelni, számos munkacsoport foglalkozik diagnosztikus kritériumainak felmérésével.
A szeparációs szorongásos zavar fejlődésileg inadekvát és túlzott mértékű szorongást jelent az otthontól vagy azon személyektől való elválást illetően, akikhez az egyén érzelmileg kötődik. Ezt a zavart a DSM-IV és a BNO-10 a gyermekkorban kezdődő emocionális zavarok között definiálja. Létezik-e ennek a kórképnek felnőttkorban kezdődő formája?
A DSM-V csoportba tartozó internet addikció gyakori előfordulású pszichiátriai megbetegedés. A koncepció szerint a kórkép kompulzív-impulzív spektrumzavar, mely magában foglalja az online és/vagy offline számítógép használatot.
Bár szkizofréniában a szorongás tünetek jelenlétét már igen régen felismerték, a szorongásos tünetek vagy tünetegyüttesek konceptualizálása azonban még nem megoldott. Ennek a legfőbb oka az lehet, hogy a szkizofréniával komorbid szorongásos zavarok és a pszichózisnak tulajdonítható szorongásszerű tünetek közötti határt igen nehéz meghúzni.
Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában IV.
Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában III.
Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában II.
Szorongásos tünetek előfordulása és kezelési lehetőségei szkizofréniában I.
Seignourel és munkatársai a „szorongás demenciában” kifejezést javasolják a demens betegeknél jelentkező szorongásos tünetegyüttes elnevezésére. Bár első ránézésre magától értetődőnek tűnik az, hogy ez mit takarhat, cikkükben alaposan körbejárják a pontos definiálást nehezítő tényezőket, és felhívják a figyelmet arra, hogy mely területeken szükséges még bizonyítékokat gyűjteni a jelenség mibenlétének pontosabb tisztázására.
Seignourel és munkatársai áttekintő tanulmányukban a demenciában szenvedő betegek szorongásának jellemzőit vizsgálva további 3 kérdésre kereste a választ.
A jelenlegi diagnosztikus útmutatók kevés támpontot nyújtanak azzal kapcsoltban, hogy vajon a szorongásos tünetek egy, a demenciától független, másik mentális zavart jeleznek-e, vagy pedig a demencia közvetlen fiziológiai hatásaiként magyarázhatók. E dilemma megoldásával a kutatók több irányból is próbálkoznak.
Az elmúlt 20 évben egyre növekvő számú tanulmány vizsgálta a demenciához társuló viselkedéses és neuropszichiátriai problémák gyakoriságát. Egészen a legutóbbi időkig azonban a demenciában előforduló szorongásos tüneteknek kevés figyelmet szenteltek annak ellenére, hogy a szorongás elég gyakori ebben a populációban: a szorongásos zavarok gyakoriságát 5-21%-ra, míg a szorongásos tünetekét 8-71%-ra becsülik a különböző tanulmányokban.