pszichiátria

A depresszió egy heterogén kórkép. A DSM-IV-ben szereplő depresszív kórképek nem fedik le a teljes affektív spektrumot, a küszöb alatti depressziós tünetekkel jellemezhető betegek ugyanis nem kerülnek be egyik diagnosztikus csoportba sem. Számos diagnosztikus kategória született, melyek azon betegek esetében alkalmazhatók, akiknél nem állapítható meg major depresszió diagnózis. Jelen cikkben azokat a depressziós kórképeket tekintjük át, melyek esetében nem teljesülnek a major depresszió diagnosztikus kritériumai, azonban a tünetek által okozott akadályoztatottság vagy jelentős szenvedés miatt mégis figyelmet érdemlő tünetegyüttesekről van szó.

A DSM-IV szerinti „atípusos jelleg” a depresszió egy olyan altípusát képviseli, melyre az alábbi tünetek jellemzőek: a hangulat reaktivitása (azaz a beteg kedvező események hatására átmeneti hangulatjavulásról számol be), ill. az alábbiak közül legalább kettő: típusos a bénultság érzése, azaz a betegek nehéz, ólomszerű érzésről számolnak be a karokban és lábakban, emellett gyakori a jelentős súlygyarapodás, mely a fokozott étvággyal (különösen a szénhidrát preferenciával) áll összefüggésben.

Korábbi vizsgálatok már rávilágítottak a szerotonin transzporter gén (5HTTLPR) és az affektív kórképek közötti összefüggésre, Gonda, Juhász és Rihmer 2005-ben közzétett vizsgálatában ugyanakkor az egészséges populációban fellelhető depresszív vonások, szubklinikus depressziós tünetek, ill. a fent említett gén polimorfizmusának kapcsolatát elemezték. Az s allélt hordozók szignifikánsan magasabb pontszámot értek el a Zung Depresszió Skálán, ill. a szomatikus-vegetatív tüneti alskálán is, a szubklinikus depresszió és a génpolimorfizmus közötti szoros asszociációt pedig a depresszió fizikális tünetei hordozzák.

A szerotonin neurotranszmisszió eltérései központi szerepet játszanak a depressziós kórképek pathofiziológiájában. Az affektív kórképek genetikai meghatározottságát is számos adat támasztja alá. Újabb kutatások a szerotonin transzporter gén promóter régiójának funkcionális polimorfizmusa (5HTTLPR) és a major depresszív kórképek közötti szoros összefüggésre mutatnak rá.

Akiskal, Benazzi, Perugi és Rihmer 2005-ben publikált cikkükben arra keresik a választ, hogy az agitált depresszió az unipoláris vagy a bipoláris affektív spektrum része, ill. foglalkoznak azzal a sokat vitatott kérdéssel, miszerint az antidepresszívumok növelik-e a suicidium rizikót. Jelen cikkben 2005-ben publikált kutatásuk fő megállapításait tekintjük át.

Az agitált depresszió nozológiája egyelőre nem teljesen tisztázott, egyesek szerint az unipoláris, mások szerint a bipoláris spektrum része, felmerült azonban, hogy egy kevert állapotot reprezentál. Hasonló volumenű ellentmondások keringenek az antidepresszívumok suicidium rizikót növelő potenciáljával kapcsolatban.

A major depresszió gyakori reziduális tünetei a nappali álmosság és fáradékonyság, melyek gyakran együttesen fordulnak elő az insomniával. Jelen cikkben a fáradékonyság etiológiai hátterét és kezelési lehetőségeit tekintjük át.

Az emberek nagy részénél jelentkezik életük folyamán valamilyen típusú alvászavar. Az alvászavar lehet szubjektív tünet, ilyenkor az alvás elégtelen („keveset aludtam” típusú alvás), rossz minőségű („rosszul aludtam” típus), vagy takarhat rossz álmokat. Az alvászavar másrészt lehet objektivizálható, ilyenkor az elalvás, az átalvás vagy az ébredés fázisa érintett. Az alvászavarok etiológiájukat tekintve lehetnek primerek, más mentális zavarhoz (pl. depresszióhoz, bipoláris zavarhoz, szorongásos kórképekhez, demenciához) társulók, testi betegség következtében kialakulók, ill. szerhasználattal (alkohol, drog, gyógyszerabusussal) összefüggőek. Jelen cikkben a depresszióhoz társuló insomnia jelentőségéről szólunk.

A Restorative Neurology and Neuroscience szakmai folyóirat esetbeszámolójában egy traumás agysérülést szenvedett beteg váratlanul teljesen magához tért a GABA A agonisták családjába tartozó midazolam beadása után.

Egy új kutatás eredménye azt sugallja, hogy a nem szteroid gyulladáscsökkentő készítmények (NSAID) enyhíthetik a depresszív tüneteket. A Dr. Ole Kohle (Aarhus Egyetemi Kórház, Risskov, Dánia) vezetésével készült tanulmányt a JAMA Psychiatry online kiadása közölte.

A JAMA Pszichiátria (JAMA Psychiatry) szakmai folyóirat online kiadásában megjelent új kutatás eredményei szerint azoknál a gyermekeknél, akiknek szülei öngyilkosságot kíséreltek meg, közel ötszörösére emelkedik az öngyilkossági kísérlet kockázata.

Major depresszióban szenvedő betegek SSRI kezelése során terápiás sikertelenség esetén gyakran felmerül az antidepresszívum váltás. Figyelembe véve a hangulatjavító szerek hatáskésésének hipotézisét, általánosan elfogadott megközelítés volt, hogy a dózisoptimalizálás mellett, 6-12 hetet vártak a hatás kialakulására, csak ezen időszak leteltével jött szóba az antidepresszívum váltása.

Major depresszióban szenvedő betegek nagyon gyakran számolnak be szorongásos tünetekről, akár egy komorbid szorongásos zavar diagnosztikus kritériumai is teljesülhetnek. A depresszióhoz társuló szorongás jelentősége abban rejlik, hogy összességében a depressziós tünetegyüttest súlyosbítja, növeli a suicidium rizikót, terápiarezisztenciához, reziduális tünetekhez, krónikus lefolyáshoz és funkcionális károsodáshoz vezethet.