Háziorvostan

Az elhízáshoz kapcsolódó társbetegségek - első rész.

A krónikus köhögésnek két csoportja van, az első a légzési nehezítettséggel nem járó, ún. izolált, non-specifikus köhögés látszólag egészséges gyermekekben.

Az elhízás sajnos napjainkra korunk népbetegségévé vált. Szakirodalmi adatok szerint a túlsúly és az elhízás a második legfontosabb megelőzhető kockázati tényező a dohányzás után.

A gyógyszerfejlesztés hiányosságai leginkább a gyerekeket sújtják. Ők ugyanis csak szűk piacot jelentenek, így a cégek számára különböző ösztönzők nélkül nem éri meg, hogy kutatásokat végezzenek ezen a komoly etikai kérdéseket felvető területen.

A gyermekek gyógyításakor alkalmazott gyógyszerek többségét a klinikai kutatások során etikai és számos egyéb megfontolásból nem vizsgálták gyermekeken, így nincs validált bizonyítékunk arra, hogy ezek a szerek számukra is megfelelő, hatékony terápiát biztosítanak.

A krónikus köhögés - definíció szerint 4 hétnél hosszabban fennálló, naponta jelentkező köhögés - az egyik leggyakoribb gyermekkori tünet.

A korai antikoaguláns kezelés javítja az akut tüdőembóliában szenvedők túlélési esélyeit egy a Chest című szaklapban megjelent tanulmány szerint. Megállapításaik szerint az idejekorán adott vénás heparin csökkenti a mortalitást.

A bántalmazott gyermek első észlelője nemegyszer a mentőorvos vagy az ügyeletes orvos. Bár a házi gyermekorvosi jelentésekben szinte alig szerepel a bántalmazás, a KSH adatait áttekintve megdöbbentő kép tárul elénk.

A rendszeresen kezelt és gondozott gyermek akut fulladásos rosszulléte mind a betegben, mind a szülőkben félelmet vált ki.

A kritikus állapotú betegek intubációjakor gyakran használt etomidát reverzibilis mellékvese elégtelenséget okozhat, ami növeli a kórházon belüli elhalálozást.

A csonttörést szenvedett gyermekek biztonságos és hatékony fájdalomcsillapítást igényelnek. Az általános szakmai ajánlások között szerepel az ibuprofen és az acetaminofen kodeinnel kombinált adása, de nincsenek adatok a két szer hatásosságának összehasonlításáról.

Akut coronaria-ischaemia vagy myocardiális infarctus esetén az atropin kezelés ronthatja az ischaemia tüneteit és növelheti a szívizomnecrosis nagyságát. Ha atropinnal sikerült a kívánt frekvenciát elérni, az asystole kockázatát kell mérlegelni.

A szívmegállás körüli időszakban fellépő szívritmuszavarok felismerése és megfelelő ellátása sok esetben nem halasztható a kardiológiai ellátásban magasabb szakképzettséggel és gyakorlattal rendelkező segítség megérkezéséig. Az Európai Resuscitatiós Társaság (ERC) az ilyen helyzetekre alkalmazandó egyszerű, ugyanakkor az életmentő beavatkozásokat tartalmazó ellátási algoritmusa az emelt szintű felnőtt újraélesztési protokoll része. Az ajánlások alkalmasak arra, hogy a nem szakorvosi képzettségű alapellátók is hatékony és biztonságos kezelést alkalmazzanak.